szerda, november 25, 2009

A "Sonntagskind"

Vélemények: 
Ezév elején "tágszem"-ileg elhatároztuk, hogy Mőcsényi Mihály professzor kerek születésnapjára való tekintettel az évet "Mőcsényi évnek" nyilvánítjuk. Ennek keretében több publikáció látott napvilágot, "digitalizálódott" pár írás a professzor gondolataiból, szerepelt a Zárórában, Dr. Ligetvári Ferencnek (is) köszönhetően március 15-én magas rangú állami kitüntetésben részesült életművéért, a 4D különszámban foglalkozott vele, MM XC címmel könyv jelent meg róla, díszvendég volt a Média Építészeti Díján, ez alkalomból Pásztor Erika Katalina jóvoltából riportfilm készült róla, ünnepi konferenciát tartottunk az MTA-n és a szakma is köszönthette őt a MTESZ székházban tartott rendezvényen, aminek érdekében összefogott magánszemély és cég, egyesület és alapítvány, mindenki, aki csak él és mozog a tájépítész szakmában. Köszönet érte. A magunk szerény eszközeivel filmet kezdtünk el forgatni a professzorról jó fél évvel ezelőtt a nem létező szabadidőnkben. Célunk az volt, hogy ebben a filmben a mesterről, a tanárról, a munkatársról adjunk egy generációkon átívelő keresztmetszetet kedves történetek, anekdoták formájában. A filmet elkezdeni egyszerű volt, befejezni lehetetlen. Csak abbahagyni tudtuk. Annyi történet jött velünk szembe, annyi mindenkit szívesen megkérdeztünk volna még, annyi minden maradt kibeszéletlen ebből a tartalmas 90 évből. Reméljük azonban, hogy a film valamennyire visszaadja azt a rajongást, amit a tájépítész generációk hordoznak magukban kedves professzorunkról. Íme a film 6 részletben, jó szórakozást hozzá.











szerda, november 11, 2009

MM90

Vélemények: 



2009. november 9.

Húsz éve omlott le (napra pontosan) a berlini fal. Egy "fiatalember" ekkor ünnepelte (napra pontosan) a 70. születésnapját. Szép születésnapi ajándék. Most a 90. születésnapját ünnepli, és most sokkal szerényebb ajándékokkal kell beérnie.

A "fiatalember" 1919 november 9-én született egy kis tolna megyei faluban, Mőcsényben, Bonyhád közelében. Egy németajkú, frank közösségben, földművelők között, földekkel meglehetősen jól megáldott / megvert családban arra volt ítéltetve, hogy maga is a földdel, gazdálkodással foglalkozzon. Nem így történt. A történelem közbeszólt, ki tudja hányadjára megakasztva szerves fejlődési folyamatokat. Családja a 30-as években a Volksbundnak túl magyar volt, azaz nem lojális a hitleri elvekhez, megbízhatatlan. Fajtagadóknak bélyegezték őket, mert nem álltak be a fasizálódás sodrába. Édesapját később a Gestapo hurcolta meg, mert segített egy zsidó családnak vagyonuk részbeni elrejtésében. Tette mögött nem volt faji megfontolás, előtte nem hőssé válás illúziója lebegett, csak az emberség és a parasztbecsület. A falusi zsidó közösségek a zsidótörvények, majd a deportálás előtt szimbiózisban éltek a gazdálkodókkal. A gazdálkodó termelt, a kereskedő kereskedett. Egymásra voltak utalva, együtt gyarapodtak és nem egymás ellen. Ha az egyik bajba került, a másik segített. Nem faji, hanem közösségi alapon.

A "fiatalember" a háború előtt, közben végezte el első egyetemi tanulmányait, a Kertészeti Akadémián felfigyelt a jókezű gyerekre Ormos Imre professzor, a kertművészet tanára. Meg is hívta őt egyetemi tanársegédnek, "arra az eshetőségre, ha túlélnénk ezt a háborút." A friss diplomásnak ugyanis megjött a SAS behívó, Erdélybe került katonai szolgálatra. Katonáskodását sem töltötte tétlenül, a Kolozsvári Egyetemen ökonómiai tanulmányokat folytatott, diplomájának átvétele előtt, az utolsó vonatok egyikével jött vissza Magyarországra - és soha többé nem tért oda vissza.

A Magyar Hadsereg józanabb, Hitler bukását előre látó tisztjeivel együtt csatlakozott a felvidéken harcoló partizánokhoz. Az amerikai hadtestnél közvetítőtiszt, tolmács szerepet ajánlottak fel a németül, angolul és magyarul egyformán jól beszélő tartalékos tisztnek, aki a biztos anyagi hátteret, további boldogulást ígérő ajánlatot visszautasítva jött haza: itthon volt dolga.

A háború után Ormos professzor, ígéretéhez híven felvette, és egyben felállított egy nagyon kemény követelményt a friss tanársegéd elé. Azt követelte tőle, hogy a neki biztosított 6 év ösztöndíj ideje alatt járjon be legalább 5 európai országot, tanuljon meg legalább 5 idegen nyelvet (amelyben benne van az angol, a spanyol és olasz), végezzen el még három egyetemet és doktoráljon le. A "fiatalember" elfogadta a feltételeket, majd 1947-ben első kijelölt helyére Svájcba távozott, ahol megkezdte ezirányú továbbtanulását, miközben egy kertépítészeti kivitelező cégnél gyakorlati kivitelezési munkákban is részt vett. A 48-as fordulat, Rákosi hatalomra kerülése után Svájcban felszólították az ország elhagyására. Több lehetősége lett volna a disszidálásra: a Svájc által biztosított kontingensek egyikével könnyen az Egyesült Államokba, Kanadába vagy Ausztráliába mehetett volna. Nem ment. Bécsben, a Magyar Kollégiumban két magyar erőszakkal lefogta és arra kötelezte, hogy egy napig hallgassa a rádióban Rákosi és párttársai beszédeit, lássa be: őrültség most hazamenni. Ellenállt a "józan észnek". Zsebében egy szovjet marsall pecsétes levelével, miszerint elévülhetetlen érdemei vannak az antifasiszta ellenállásban, átlépett a Rákosi diktatúra földjére, szülőföldjére, hogy többek között megmentse az akkor már a Hortobágyra kitelepített szüleit és nővérét, akit "kollektív bűneikért" deportált a diktatúra, megfosztva földjeiktől mint osztályidegen elemeket. Többszörös "bűneikért" (németajkúak és "kulákok" voltak) lakolniuk kellett.

Idehaza visszatért a Kertészeti Egyetemre. Feleségül vette egy másik "osztályidegen", Misley orvosprofesszor lányát, aki szintén az akkor Agráregyetem kötelékébe tartozó hívott Kertészeti főiskolán végzett. Nekilátott a tájépítészeti diszciplina alapjainak elmélyítéséhez. 1956-ban az Egyetem Forradalmi Bizottságának tagja, aki ugyanakkor önmérsékletre inti a forrófejűeket. Az október 23-i Kossuth téri békés tüntetésen ott van az egyetemi zászló alatt, de a Bródy Sándor utcai lövöldözések hírére hallgatóit hazarendeli. Ismét felmerül a disszidálás lehetősége. Ebben az időben katonabarátaival spanyolul és szlovákul tanul. Egyik arra az esetre kell, ha elhagyják az országot - mert úgy ítélik meg, hogy a spanyol nyelvterületen vannak a legnagyobb szakmai lehetőségek, a másik arra az eshetőségre, ha mégis itthon maradnak. Ő végül marad. Egyetemi oktatási tevékenysége mellett a VÁTI-ban, a Lakótervben végzett alkalmazott kutatásokat, gyakorlati tervezést, amely mellett a BME Urbanisztikai tanszékének megbecsült vendégelőadója volt.

A földdel foglakozott tehát, csak nem pontosan úgy, ahogy azt "előre megírt sorsa" eredetileg előírta neki. A 60-as években már nemzetközi megmérettetésekben is részt vett, bécsi kertjeinek egy része ma is megvan. Az akkor induló Magyar Televízió egyik Vitray Tamás által vezetett műveltségi vetélkedőjén többedmagával nyert kerületének, a XI. kerületnek egy óvodát, amely a Karolina úton épült fel. Megvásárolt az Egyetemhez közel egy a háború alatt félbe maradt épületet a Somlói úton, ahová víz és villany nélkül költözött be kis családjával. Megszervezte a szakirányból a táj- és kertépítészeti szakot, rendszeresen kivitte hallgatóit elébb az NDK, majd Ausztria és Nyugat-Németország területére szakmai gyakorlatra. Osztályidegen volta miatt visszadobott doktoriját végül megvédhette 1962-ben. 1969-ben nevezték ki a Kertépítészeti Tanszék élére, majd 1970-ben egyetemi tanárrá. 1969-ben, egy balatoni út alkalmával legendás Trabant 500-asa megmakacsolja magát. Leáll. Mindez Balatongyörökön történik. Az útról a doboldalban egy felhagyott murvabánya látszik. Feleségével együtt felmásznak a bányába. Már a zsigereiben van az ellenállás, hogy valamikor is újra földet szerezzen. De egyszerre mondják ki ezt a telket meg kell venni. Panoráma a Keszthelyi-öbölre, háttérben a Szent-György heggyel.

Többször hajtott végre tantárgy reformot, már a '70-es években a bolognai folyamathoz hasonlatos kétszintű oktatás bevezetését szorgalmazta. Az egyetemi karosodás folyamatában, a '70-es években a tartósítóipari és kertészeti ágazatok vissza akarták szorítani a tájépítészet önálló karrá válásának folyamatát, amelyre ő végül tanszékvezetői lemondásával válaszolt. Nemzetközi kertépítészeti sikerei, különösen a WIG 64-en, WIG-72-őn felépített magyar kertjei miatt a nemzetközi szakmapolitikai karrierje tovább ívelt, miközben idehaza éppen kiszorításán fáradoztak - nem először és nem utoljára.

A '70-es évek végétől az IFLA - az International Federation of Landscape Architects alelnöke, majd 1986-tól 1990-ig elnöke. Első közép-kelet európaiként. Az elnöki poszt megszerzéséhez - nemzetközi kapcsolatai és a kertészeti kiállításokra tervezett kertjei mellett az is hozzájárul, hogy az előző elnök, a svájci Zvi Miller botrányos körülmények között kiüríti a szövetség kasszáját - barátnőjét is utaztatva feléli a szövetség vagyonát. Az erős amerikai és német érdekszférájú nemzetközi szövetségben nem tudnak dűlőre jutni az új elnök személyét illetően, ezért esik a választás Mőcsényire, aki 1984-ben Budapesten sikeres IFLA kongresszust hoz tető alá.

Györöki nyaralója, a bányaudvarból varázsolt "kreatív táj" nemcsak családi fészek, hanem zarándokhely és "polihisztor képző intézet" is egyben. Szinte minden szakon, majd karon végzett diák megfordult ott. Wright wisconsini magániskolájához, a Taliesin Felowship-hez hasonló módon egyfajta családias légkörű önképzőkör, szakmatörténeti szimbólum.

Mőcsényi több ponton nagyon magas mércét állít a tájépítészet művelői elé. Mint szakember, mint ember, mint "fenegyerek", mint szakmapolitikus és mint reformer is
kiemelkedőt alkot. Kezdeményezőkészsége, intelligenciája, műveltsége, széleslátókörűsége és látnoki képességei nehezen felülmúlhatóak. A kilencven éve született "fiatalember" ma is őrzi azt a játékosságot, és derűt, amit sem világháború, sem diktatúra, sem súlyos daganatos betegség nem tudott benne lerombolni, mindig felülkerekedett, "fiatalember" maradt. Ember az embertelenségben és mester a mesterhiányos időkben.

Isten éltesse még sokáig, kiapadhatatlan energiáira ugyanis ma is szükségünk van!

hétfő, április 27, 2009

Írásaim a térben

Vélemények: 

Írásaim a térben nagyobb térképen való megjelenítése

Régóta szeretném rendszerezni azokat a megjelent írásaimat, amelyek a tér egy adott pontjához valamilyen módon köthetőek. Érdekel az a mentális térkép, ami így kirajzolódik, mert segít megmutatni, a fizikai világ mely pontjai teljesen fehér foltok a számomra. Hát most létrehoztam a listát, ami nagyon Budapest centrikus, de elkalandozik a magyar vidékre, Angliába, Franciaországba, Kanadába, Olaszországba, Columbiába és Szingapúrba is. A nagyobb térképre kattintva kedves olvasó, most te is elérheted a cikkek listáját. Csak remélhetem, hogy azokból gondolatot merítesz majd. Ha így van, akkor örülök.

Szigetkör (2009. május 15.)
Minden beruházásnál hatékonyabban (CriticalMass 2009 április)
Támad a válság Völgyzugolyban (2009. április 21.)
Parttalanul (2009. április 9.)
Krízis idején koncentrálhatnánk Ferihegyre (2009. március 20.)
ALLEE HOPP!(2009, február 27)
Peñalosa Bogotája(2009, február 19)
K-VONAL (2009, január 20) I- A PRÁGA IRIGYSÉG; II- KISKÖRTE, NAGYKÁ; III- A KÖZTÉR BRAND GÁTJAI
KECSKEMÉTI NÉPMESE (2009, január 15)
Bogotát újévre (2009, január 13)
LONDON AZ ÉN BAKONYOM (2008. december 15.)
Ahol a lassulás erény: a CittàSlow mozgalom (2008, november 25)
A 22-es csapdája (2008, november 4)
FŰRE LÉPNI SZABAD(NA) (2008, szeptember 23)
Kutakodás a Nagy Á lábai között (2008, szeptember 15)
NÉP, LIGET, POGÁCSA (2008, augusztus 4)
Kanadában Kolbászból? (2008, május 28)
Angyalzöld (2008. május 9)
Revitalizáció előtt a Népliget (2008. március) I- A három grácia; II- Mostohatestvér a Nagyparkok között; III-"Nepcsi" maradsz mindörökre?
Furmányzati Negyed (2007. március 22)
Budapest szív(koszorú) műtét előtt (2007. március 2)
Szer-Vita (2007. február 7)
London Ikarosz-komplexusa (2006, november 10)
„Fluctuat nec mergitur!” (2006, június 13)
Bezöldülő távolkelet (2006. május)

csütörtök, január 15, 2009

Mőcsényi a Zárórában

Vélemények: 


Az 1919-es esztendőben született Mőcsényi Mihály professzor, kedves mentorom, a "fókuszpont", akiről minden tájépítésznek csillogó szemű emlékei vannak és számtalan anekdota kötődik hozzá. Pedig a szakmát illetően kérlelhetetlen maximalistával és kritikussal állunk szemben, akinél a pikoló sörben (fiúknak) és süteményben (lányoknak) osztogatott érdemjegyeket ki kellett érdemelni. Diákságom idején volt az akkor már a rendszeres aktív tanítástól visszavonult professzor 75 éves jubileuma. Ekkor sikerült őt pár társammal "elcsípnünk" azzal a kéréssel, hogy tanítson minket legalább fakultatív szinten. Azaz adjon a módszeréből és gondolataiból nekünk is egy darabot. Többet, mint amit a tájépítész képzésben hagyománnyá vált szemeszterenkénti országjárások alatt kaphattunk tőle.

Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a mi időnkben a 2. évfolyamban kezdődő országjárások során egy-egy tematikus útvonalon járta végig szaktanárokkal az összes tájépítész növendék az ország négy részre osztott testét, megismerkedett az akkor aktuális tájfejlesztési, tájfejlődési folyamatokkal. Az első szakasz tradicionálisan É-Ny Magyarország, melynek végállomása egy egykori kőbánya udvara Balatongyörökön, ahonnan a Balaton, a Tapolcai-medence és a Szent György-hegy szolgáltatja a díszletet. Ebbe a volt kőbányába álmodta meg Mőcsényi 35 évvel ezelőtt a bányaudvar félkaréjára simuló nyaralóját, melynek terveit (fejben) ő készítette el, és nagy százalékban a saját kétkezi munkájával valósította meg. Garázsában őriz egy teljesen gömbölyűre koptatott kalapácsot: ezzel véste ki a puha sziklából saját kezűleg a bányaudvaron megvalósított úszómedencét. Az építéshez szükséges adalékanyag helyben kitermelt, a kötőanyag (cement) pedig egy a legendás régi Trabant csomagterében érkezett hétről hétre. A több mint 20 évig tartó építkezés egyben a tájépítészeti mesterképzés helyszínét is jelenthette: megtiszteltetésnek vehette az a szakmabeli, aki meghívást kapott a professzortól egy kis kalákára. A betonozás ugyanis tájelméleti eszmecserékkel tarkítottan zajlott a rendhagyó mesterkurzuson, amit a beavatottak csak "polihisztor-képző"-ként emlegettek. Nem véletlen tehát, hogy a Magyarországi Ki-Kicsoda? lexikon '90-es évekbeli kiadásában Mőcsényi hobbiként azt jelölte meg: bányarekultiváció. Az sem véletlen, hogy a Mőcsényin felnőtt tájépítész generációk egész sora tartja úgy: igazából az a tájépítész, aki pontosan tudja, hol található Mőcsényi nyaralója.

Egyszóval ráállt az akkor 75 éves professzor a fakultációs óra megszervezésére, de azzal a feltétellel, hogy mi adunk a kurzusnak témát. Akkoriban egy kanadai doktorandusz tanított nekünk számítógéppel támogatott tervezést az egyetemen, akitől tudtuk: a tengerentúli képzésben elindult egy olyan irány, ami a városi zöldfelületek használóival, azok viselkedésének kutatásával kívánta a használati szempontból kívánatos városi közpark modelljét felállítani. Itthon ekkor még mindez teljes nóvumnak számított. Ez az információ vezetett oda bennünket, hogy végül ezt a címet jelöltük meg: a parkhasználók lélektana. Mőcsényi elfogadta a címet. Az 1 éves kurzuson azonban csaknem mindenről szó esett, ami a világ dolgait illeti. Csak kapkodtuk a fejünket a távoli nézőpontokból indított gondolatfűzéseken, amelyek úgy zakatoltak egyik vágányról a másikra, hogy zúgott tőle a fejünk. Figyelni pedig muszáj volt, mert Mőcsényi időről-időre megkérdezte: honnan is jutottunk el idáig? Ki tudja visszafejteni a gondolatmenetet a "váltók" helyének azonosításával? Aki tudta, no azé lett a pikoló sör vagy a süti "voucher", amelyet érdemjegyekre lehetett a kurzus végén váltani. Az előadások pedig kivétel nélkül eljutottak ahhoz a befejező mondathoz: "nos ez is hozzátartozik a parkot használók lélektanához". Az egész hétre gondolkodnivalót adó intenzív agytorna során értettük meg: minden mindennel összefügg, és ez az, amit azzal a névvel illetnek: ökológia.

2008. decemberében az Újirány csoport (eddigi legjelentősebb alkotásuk a Millenáris ötletterve, de számos igen termékeny projekt áll már a hátuk mögött) karácsonyi összejövetelt tartott, amelyre elsősorban a fiatal tervező társadalom, építészek, tájépítészek, iparművészek voltak hivatalosak. Ezen az informális bulin azonban többek között Veiszer Alinda is megjelent, aki az újirányosok közül többekkel ápol baráti kapcsolatokat. Mohácsi Sanyi, Lendvai Gábor és jómagam szinte egyszerre, egymástól függetlenül gondoltunk hirtelen arra, hogy az Alinda által vezetett műsor (Záróra) rendkívül alkalmas lehet arra, hogy digitális emléket állítsunk a professzor eddigi életútjának. (A 75 éves jubileuma alkalmából az MTV már készített a professzorral egy két részes portréműsort a györöki és Capri szigeti helyszíneken Visszatérés Gaiahoz címmel, Csisztu Zsuzsa riporteri közreműködésével. Akkor azonban világhálóról, pláne videómegosztásról még nem lehetett szó). Gábor mondta ki ezt először hangosan és az ötletet tett követte. A megbeszélést pedig ez a felvétel, amiért mind Alindának, mind pedig a Záróra stábjának ezer köszönettel tartozunk.






Interjú Mőcsényi Mihállyal (2009. január 14, m2)

Mőcsényivel foglalkozó írások a neten:

A tájrendezés oktatás és a Tájépítészeti Kar létrehozása – Mőcsényi Mihály
Murvabánya rendezése másképp
A széndioxidról másképpen
Tájépítészet a felsőoktatásban
A táj eltérő értelmezései és azok tervezési-védelmi jelentősége
Önálló karrá válás

Rendszeres olvasók