péntek, november 09, 2007

Szerencsi Massza

Vélemények: 


Biomassza. Korunk energiapolitikájának közhelyei közé befurakodott ez fogalom, s most egy koncepcionális kérdést feszeget a területi folyamatok terén: kell-e, és ha kell akkor hogyan kell átalakítani termesztő és ipari tájainkat e jelszó mögött.

Hogy megértsük mi munkál a színfalak túloldalán, a Kiotói Egyezmény európai lecsapódását kell elemeznünk. Globális felismerés, hogy az üvegház gázok, közöttük a szén-dioxid és a metán (mint a két leginkább üvegházhatást növelő mennyiségi faktor) mérséklésére volna szükség. A határidő nagyjából tegnapelőtt, mert a mai csökkenés hatásai is csak 50 múltán érezhetőek - lomhán mozgó rendszerről van szó, mely az ipari forradalom 300 éve alatt indult kilengésnek.
Annak felismerése, hogy az energetikai termelésnek közvetlen hatása van a globális környezet - és ezen keresztül az életminőség, élettartalom - alakulására, már nagyon régen megtörtént, a környezetérzékeny megoldások azonban még nem kiforrottak. Ráadásul fékezőerők is működnek. Az erőteljes ellenérdekeltséget jelzi a három legnagyobb felelősséggel rendelkező mumus, az USA, Kína és India távolmaradása az egyezménytől.


Kiotó és EU

A Kiotóban kidolgozott kvótarendszer szerint a nemzetgazdaságokra megállapított CO2 kibocsátási kontingensek eladható-megvehető árucikké változtak, amely, mint a hazai példán látni fogjuk, a energiavállalatok cinikus fricskája a probléma kezelésére. Kiotó következménye lett az EU zöld energia projektje, ami egy jó elv fából vaskarika törekvésévé halványodott az energetikai lobbi érdekek mentén.

A "tiszta, olcsó energiaként" becézett nukleáris energia továbbra is prioritást élvez, mint CO2-t nem kibocsátó energiatermelés. Ráadásul olcsósága valóban tény, ma 9 Ft-os áron állítanak elő Pakson egy KW-nyi energiát, és ebbe a költségben az is belefér, hogy egy igen költséges biztonságtechnikai rendszer mellett gyakorlatilag a "magmáig" leássanak Bátapáti közelében a rádiaktív hulladékok „végső” elhelyezése érdekében. Bár az unió zöld vezetői a járulékos hatásai miatt (biztonság), óvatosan bánnak ezzel az energiatípussal (ld. például Csernobil, vagy paksi üzemzavar), sajna tudomásul kell venni, hogy a fúziós reaktorokat a tudósok "csak" 2050-re ígérik. A tudomány mai állása szerint tehát addig is valamilyen megújuló energia után kell nézni, ha az üvegház gázok kibocsátását is meg akarjuk fékezni, és az atomerőművek sokasodását sem szeretnénk.

Az EU ebből a megfontolásból Kiotó után nagy lendülettel felkarolt több alternatív energianyerési lehetőséget is, amelyek között két veszélyes dolog is szerepet kapott, nevezetesen az energiafüvek és az energiaerdők csoportja. Mindezt a Kiotói-elvekkel alátámasztva! Merthogy a brüsszeli álláspont szerint a mezők és erdők növényei olyan megújuló energiaforrások, amelyek igaz, hogy elégetésükkor továbbra is CO2-t bocsátanak ki, de mivel újratelepítik őket, a CO2-t el is fogyasztják, mint szükséges anyagot az O2-t és H2O-t termelő fotoszintézishez. Svédcsavar. Hatásos energiapolitikai lózung. Mindezen számításban több dolog is hibádzik.


A biomassza valóban zöld energia?

1. Az energiaéhség exponenciálisan nő. Vagyis a CO2 kibocsátási oldal mindig sokkal erősebb lesz a CO2 elnyelési oldalnál, ami az ollót tovább nyitja. Ugyanolyan ez, mint azzal érvelni a gépjármű iparban, hogy a környezetbarátabb, alacsony fogyasztású és kibocsátású autók megoldják a közúti légszennyezés problematikáját. Igen ám, csakhogy a gépjárműk számának növekedése még nemhogy nem érte el csúcspontját, de például idehaza vagy Kínában még további 50 évig bizonyosan hatványozottan nő.

2. A brüsszeli elmélet nem látszik ismerni a növényi légzés létezését, nevezetesen, hogy a növények sötétben és vegetációs időszakon kívül nem fotoszintetizálnak, ellenben akkor lélegeznek, azaz CO2-t bocsátanak ki. Ez olyannyira igaz, hogy a ’90-es években Arizonában lezajlott Bioszféra-II kísérletet azért kellett megszakítani, mert a mesterségesen felépített ’bioszféra modellben’, ahol a levegő koncentrációt a Föld arányaihoz méretezett lombos növények és a betelepített emberi és állati szervezetek kipárolgásai szabályozták, olyan mértékűre emelkedett a szén-dioxid koncentráció, hogy a kísérletben részt vevő tudósok külső beavatkozás nélkül megfulladtak volna. Ma már tudják, hogy a légkör oxigéntermelésének ¾-ét nem a szárazföldi növényzet, hanem a tengeri plankton végzi el. Mindez azért érdekes, mert ezzel megdöntöttnek tekinthető az az érv, hogy a betelepített energiaerdők és energiafüvek számottevően képesek lennének befolyásolni a légkör oxigénállapotát.

3. Ez az ún. „zöld energia” olyan biomasszából származik, amelyet a jelenleg is művelés alatt álló erdők és szántók területére tudnak csak telepíteni. Mindez azt jelenti, hogy ezeken a területeken ma is zajlik „O2 termelés”, hisz a napraforgó, a tölgyfa vagy a kukorica éppoly jól termeli az oxigént, mint az energiafű és az energiafa. Csakhát a végén étkezési olaj, komposzt, bútorfa, kukoricakása, takarmány lesz belőle, nem pedig szén-dioxid. Persze az olajat és a kását megesszük, és részben kilélegezzük, de a salakanyagainkkal, végtermékeinkkel jelentős kontingenst lekötünk szénből, és így azt kivonjuk a légkörből.

4. Nem mellékesen az energiafüvek és erdők témakörénél bejön a képbe két ökológiai veszélyfaktor. Az energiafüvek esetében a génmanipuláció ökológiai hatásai, az energiaerdők esetében pedig az eddigi, egyébként is veszélyben lévő biológiai sokféleség még nagyobb elszegényítésének veszélye. Kanadai megfigyelések például azt támasztották alá a génmanipulált repce esetében, amelyet rezisztenssé tettek az alkalmazott gyomírtókra, hogy a repce spontán módon kereszteződött a természetben megtalálható rokon, keresztesvirágú gyomokkal- amelyekre a gyomírtóra rezisztes tulajdonság átszállt. Az eredmény egy agyonpermetezett repceföld, és a permetre rezisztens gyomfajok kifejlődése lett. A legjobban növő fáink a nemes nyarak, amelyeket az első 5 évben kapálni kell a gyomosodás ellen. Ez a tevékenység kiírja, elszegényíti az erdők aljnövényzetét, élőhelyeket szüntet meg, csökkenti a biodiverzitást.
Egy globális tájhasználat-váltás tanúi vagyunk?

Az energiaerdőre, energiafűre adott ösztönző támogatások hatására a Közép-Kelet-európai gazdák nem néhány évtized alatt kifejlődő új erdőket kezdenek telepíteni, hanem kitermelik az eddig biológiai-ökológiai értelemben sokféle, értékes faállományukat elégetés céljára, majd helyükbe gyorsabban növő, nemesített ültetvény erdőket hoznak létre, amelyek fő tulajdonsága az egyöntetűség, az elveszett biodiverzitás, ezen keresztül az élőhelyek és a fajok számának drasztikus csökkenése, az ökológiai védekező és átalakuló képességek degradációja.
Az energiafüvekért, szalmáért ígért eurómilliárdok arra késztetik a gabonaválságokba, gyümölcsvészekbe belerokkant mezőgazdákat, hogy élelmiszer helyett energiaültetvényeket hozzanak létre. Teszik ezt a honi jó minőségű termőföldeken is, ahol a termálkincseink és a jó minőségű föld együtteséből legalább olyan (ha nem jobb) zöldség-gyümölcs kertészeti kultúrákat lehetne létrehozni, mint a sokkal silányabb földminőségű Hollandiában.

A honi mezőgazdaság a 22-es csapdájában vergődik. A vidékfejlesztés és az energetika kormányzati "szakértői" ellenvetés nélkül fogadták be a Brüsszelben kifundált "biomassza" maszlagot. Rendre állítódnak át a fűtőművek a biomassza hasznosítására. Az üzletről ráadásul több bőr is lehúzható. Egyrészt a CO2 kvótát sikítva sem teljesítő fejlettebb gazdaságok örömmel vásárolják meg a hazai energetikai ipar multijaitól a magyar kvótakontingens egy-egy szeletét (gyakran egy-egy energiavállalat másországbeli leányvállalata közötti üzletről van itt szó), vagyis milliárdos profitot termelnek egy A4-es gépelt oldal megszülésével, másrészt pedig a megújuló energiaforrásként aposztrofált - tehát a kvótát nem terhelő - biomassza erőművet olcsó magyar fával és szalmával fűtik fel. Ráadásul még garantált emelt áras átvételt is biztosít az EU.

A magyar, kárpótlási földterületekkel felszerelt, de szakmaiságáról nem éppen híres, profitérdekelt erdőbirtokosság és mezőgazdász társadalom pedig vidáman termeli ki válogatás nélkül az erdőket, állítja át szalma vagy bioetanol termelésre földjeit. Az erdők 15-20 év múlva fafaj tekintetében leszegényednek, az élelmiszert pedig rosszabb minőségben a harmadik világból fogjuk importálni. Ez a folyamat vége. Miközben a szén-dioxid kibocsátásunk csak nem akar majd csökkeni.

Hegyaljai füstölgések

Jön az ukáz Brüsszelből: növeljétek a megújuló energiaforrások arányát magyarok! Hogy ez ne legyen óriási költség, hogy könnyebb legyen a szerkezetváltás, doltálni fogjuk a „zöld energiát”. Ja és most szólunk, hogy a szalma és a fa égetése is zöld. Miért? Mert azt mondjuk. Jó, akkor csinálunk pár szalmatüzelésű erőművet, mit szóltok? Megtárgyaltuk.

No kábé itt dőlt el a hegyaljai termesztőtáj sorsa. Az országban van 20-25 olyan magasfeszültségű alállomás, amibe be lehet táplálni a hőből képzett villanyáramot, így szűkült a kör néhány tucat helyszínre. Miskolc kikosarazta a kérőt, mondván, már így is elég szennyezett a levegője. Érti ugye mindenki: Miskolc környezetszennyezési aggály miatt utasít el egy elvileg zöld energiát! Jópofa. Rendben, akkor irány Szerencs. A hegyaljai borvidék szőlőtermésének 1/5-ét adó mádi és mezőzombori dűlők árnyékában, attól mintegy 2 km-re elindult az „új idők” erőműjének alapozása.

Történik mindez abban az időben, amikor a németek lassan napelem nagyhatalommá válnak, amikor a szeles észak-nyugat szélerőmű csordákat telepít, amikor itt csücsülünk Európa legjobb paraméterekkel rendelkező geotermáin, amikor az olajvállalatok egyre-másra szállnak be a közelgő hidrogéngazdaság fejlesztéseibe. Mi szalmát fogunk tüzelni. Forradalmi újítás! Úgy kábé a neandervölgyi ember óta nyerünk így energiát. De ez most ZÖLD! Ez most TREND! És ami lényeg: nagyon jól meg lehet belőle élni. Hogy mi lesz a tokaji aszú nehezen építkező renoméjával? Hogy mi lesz azzal a bizonyos szén-dioxid csökkentéssel, amiért ez az egész beindult, csak kissé gellert kapott? Kit érdekel? Mi teljesítjük az ukázt: „megújuló energiát” termelünk. Vagy akkor most hogy is van ez? Bizonyosan támogatásra, dotációra érdemes a szalmaégetés? Technikailag különbözik ez a fosszilis energiahordozók elégetésétől? Hiszen anno azok is szerves anyagok, élő szervezetek voltak, amelyeknek szénváza, szénhidrogénjei a Föld mélyére süllyedtek. Mennyivel ökológikusabb tett nemrég elhalt szárdarabokat a tűzre dobni a brikettnél?

8 megjegyzés:

Koós Miklós írta...

ez egy igen jól összeállított érvrendszer. grat hozzá ! Teljes mértékben egyetértek veled. Amikor elöször hallottam arról, hogy itt Pécsen fával (is) fognak tüzelni az erőműben, akkor azt hittem viccelnek.

De nem.

Amikor torgyán mester elöször kepesztett a bioüzemanyagok körül,- pedig az régen volt már - akkor is az volt a véleményem, hogy a fenében lehet gazdaságosan és ökologikusan növényből üzemanyagot kinyerni ?

Támogatással. Állami korrupcióval.

ha jól tudom 12 %-ot kell elérni az energiatermelésben a megújuló erőforrásoknak, mi valahol 2-6 %-nál tarthatunk. Jó lenne ha a maradék 6-10% -ra nem menne rá az erdőállományunk.

Bardóczi Sándor írta...

Köszönöm a véleményed, és megtsztelsz, hogy a saját blogodra is belinkelted az írásom.

A megújuló energiaforrásokkal az a baj, hogy jelen pillanatban mind költségesebbek mind a fosszilis energiáknál, mind az atomnál. Az atom egyébként a legolcsóbb (ám legfélelmetesebb). Ennél félelmetesebbet csak Tesla tudott, amikor az ionoszférát bökdösgette, de a titkot a sírba vitte. A támogatási konstrukciót (dotációt) magát nem tartom rossznak, mert látható az a dátum (olajoptimisták szerint 30 év, oljapesszimisták szerint 15 év) amikor a napi olajkitermelés csökkeni kezd. Vagyis látható egy olajárrobbanási dátum, ami előtt érdemes kifejleszteni alternatív energianyerési módszereket. Nem véletlen például hogy a BP British Petrol-ról Beyond Petrolra változtatta nevét. szerény véleményem szerint a bioetanol és a biomassza, valamint a szénből történő széngáz előállítás olyan elérhető technológiák, amelyeknek környezetszennyező voltuk miatt ki kell esniük a rostán, éppen ezért a dotációs rendszer eu-s és hazai felülvizsgálatát kell szorgalmazni, mer így nem csak a honi vegetáció, de például a kárpátok erdei is eséllyel lesznek eltüzelve...

Koós Miklós írta...

csernobilt leszámítva, nem gondolom, hogy az atomerőművet teljesen le kellene irni. Az a veszély, hogy a fosszilis energiák következtében talán két emberöltőn belül radikális változások lehetnek a Föld éghajlatában, az szerintem semmivel sem mérhető veszélyforrás, megitélésem szerint az atomenergia nem megfelelő előállításánál is sokkalta nagyobb.

Ha az elolvadó Északi sarkot, a tengerszint emelkedést, a sivatagosodást nézzük, szerintem ez önmagában egy ökológiai katasztrófa.

Bardóczi Sándor írta...

Á, nem is akarom leírni. Csak a kockázati tényezőt aláhúzni. Azt se feledjük, hogy a fúziós erőmű már rég felvátja az atomerőművet, amikor még néhány száz év múlva is kell arra költeni, hogy a radiokatív hulladék izoláltan, szivárgásmentesen legyen tárolva. És ez csak az egyik pénzemésztő kockázati elem...

Jóska írta...

Az a pármilliárd kínai meg indiai enni (is) akar ám ... Nem sokáig fog folytatódni a biomassza-bohóckodás vagy ha igen, akkor az éhezők köre szélesedik.

Persze egyfajta éhezés az is, amikor eladjuk a minőségi, jó talajban nőtt magyar terméket nyugatra, onnan meg - a nemzeti érdekérvényesítés démonizálása, elgyengítése miatt (neoliberalizmus über alles, a profit az egyedüli mérce, a piac mindent megold stb. fősodratú globalista elvek s ideológiák miatt, gyarmati státuszú országként) - behozhatják a szemetet, itthon pedig a gazdasági romlásba taszajtott országlakosok többsége kénytelen ezt boldogan meg is venni (anyagilag reaális alternatíva hiányában). Ez is, meg a biomassza-bizmic is csak egy olyan válság tünet, amely a fogyasztói civilizáció környezeti és társadalmi zsákutca mivoltára mutat rá. (Az olajkorszak sem akkor ér véget, amikor elfogy az olaj, vagy akár átbillen a termelés/fogyasztás/készlet görbe. A szénkorszak sem akkor csengett le*, amikor elfogyott - minthogy nem fogyott el, csak jött valami más helyette.)

De a napi betevő élelmiszer elégetése az energiahajhászó civilizáció egyfajta végpontja. Nem csak energetikailag: etikailag is.

* már ha lecsengett, hisz az euroatlanti Birodalmi központ ott az "óceántúlon" szépen ül a szénkészletein, valamit sejthetnek azért, hogy napi hasznosítás helyett spájzolnak ...

Bardóczi Sándor írta...

Az éhezők körének szélesedésére tippelnék első ütemben. Ha megnézzük például mi a csányi dinnye útja, akkor az már egy következő esszé témája is lehet. Tudtátok, hogy a nálunk kapható 98 forintos dinnye a dinnyeszezonban honnan való? Hevesből? Nem: Marokkóból, Spanyolországból, Görögországból, Közel-Keletről. De hová lesz a csányi dinnye?
Angliába és Skandináviába vándorol, mivel ott többet adnak érte. És mi maradt dél-Afrikában, közel-keleten? Csak a dinnyehéj...

"Az olajkorszak sem akkor ér véget, amikor elfogy az olaj, vagy akár átbillen a termelés/fogyasztás/készlet görbe." írod. Azt mondják az okosok, hogy akkor, amikor az igényt nem tudja teljesíteni a piac. Ez nem a kifogyás állapota, csak a drágaságé. Az pedig nagyon közeledik.

A szénmezőkben állítólag még van nagyon nagy kapacitás (talán emlékeztek az egy pár éve felkapott témára vas megyében - lignitoszaurusz), csakhát nagyon környezetszennyező. Az óperencián túli szénmezőn ücsörgők a szén gázosításában (ld még sújtólég) ügyködnek (állítólag a folyamat az égetésnél is katasztrofálisabb az üvegház helyzetre). Ez egy komoly energetikai alternatíva, az egyik legkárosabb fajtából a környezetre.

Jóska írta...

A mai világideológia csak a profitot tekinti ÉRTÉKnek. Társadalomszemlélete is individualista, önző (tkp. társadalomellenes, közösségellenes).

Ezért abban reménykedni, hogy az ideológia megtartása mellett sikerüljön bármiféle, pláne érdemi változást elérni, hát ... Amíg a globalizmusból nem sikerül kilépni, az esélyek a nullához konvergálnak, s ezen az esélyen a globalizmus semmiféle finomítása se segít.

Évezredek óta az energiakérdés és az energiatermelés, az energiához való hozzáférés a társadalmi-gazdasági fejlődés alapvető záloga. Ez egy "energetikai" civilizáció, mióta csak elkezdtünk földet művelni (azaz hozzáférni, tehát tömegesen felszaporítani a primer módon a napenergiát hasznosító szervezeteket). Ez az energetikai spirál azóta is tart. A korábbiakhoz képest viszont gond, hogy a kulturális-civilizációs hullám épp lecsengőben van, a tudomány társadalmát váltó ipari után a fogyasztóiból ezzel a földi lélekszámmal, ezekkel az elvárásokkal nem látszik azonos szintű kiút. Eközben pedig a népvándorlás zajlik, s olyan népek nyomulnak be a deszakralizált euroatlanti civilizáció európai bázisába, melyek még rendelkeznek tartással, identitással - ezekkel szemben pedig az európai oldal már erőtlen és gyenge, társadalmilag, kulturálisa, vallásilag és gazdaságilag is. Egy hanyatló fázis ez, jobb, ha előképeket a római birodalom végidejéből keresgélünk.

Nem csak az energetikai válság létezik tehát - az csak egy szelet a fincsi tortából ...

Koós Miklós írta...

egy mai idézet Raskó Györgytől, ami igencsak idevág:
"Raskó György szerint a világpiacon nemhogy a magyar, de az uniós bioetanol is versenyképtelen. Az EU arra készül, hogy megszüntesse a denaturált szesz jelenlegi literenkénti 19 eurócentes importvámját a Mercosul államok (a latin-amerikai országok többségének gazdasági tömörülése) esetében. Ha ezt eltörlik, az összes olajipari vállalat (Mol, Shell, OMV stb.) a braziloktól venné a nádcukor alapú bioetanolt. Brazíliában ugyanis a nádcukorból literenként 22-25 dollárcentért elő lehet állítani a bioetanolt, ami minden vám és szállítási költséggel együtt 45 eurócentért itt van Magyarországon. A magyar bioetanol önköltsége viszont valahol 65 cent körül van – mutatott rá Raskó György."

vagyis nemcsak hogy ökologiailag is káros, hanem szimplán gazdaságilag is. Érdemes az egész cikket elovasni:
http://hvg.hu/gazdasag/20071203_agrar_Eu_versenykepesseg_magyar/page2.aspx

Rendszeres olvasók