csütörtök, július 19, 2007

Az én tájépítészet fogalmam

Vélemények: 

Közel másfél éve hasított belém a felismerés, hogy a Guttenberg Galaxis transzformálódik. Ha tetszik digitalizálódik. Ez olyannyira így van, hogy szótárazásra már soha nem emelem le a jó öreg vaskos lexikonjaimat a polcról, hisz egy kattintással nem versenyezhet a lapozás. Elérkezhet az a pillanat, amikor elmondhatjuk: ami nincs rajta a neten, az nem létezik. A tudás halott üledéke lesz. A következő gondolat ebből gyökerezett és már annak szólt, hogy némi elhivatottságot érzek fiatal szakmám szélesebb körben történő meg-, és elismertetésének. Ehhez azonban néhány fogalom tisztázására van szükség, mert sokan mást és mást értenek táj és tájépítészet alatt - ha egyáltalán van róla valami kényszerképzetük. Így született meg anno szócikkem a wikipediaban, amit itt is közlök.



"A tájépítészet fiatal, interdiszciplináris, sokfajta tudásbázisra (természettudományok, társadalomtudományok, mérnöki tudományok) épülő szakma. Művelői a legszélesebb értelemben vett (humán- és természet-) ökológiai összefüggések elemzésének (és az ezek által a tájra gyakorolt hatásoknak) a szemszögéből közelítik meg az emberi alkotás problémáját és célját. A tájépítészet tájfogalma már önmaga tükrözi művelői szemléletét: egyezményes véleményük szerint a táj nem más, mint a kultivált (művelt) és humanizált (emberarcúvá alakított) természet. (Mőcsényi-féle tájfogalom).

A tájépítészet diszciplinája megkérdőjelezi a romlatlan természet létezését, alaptézise szerint a tájalakító ember az ipari forradalom beteljesedésével az érintetlen természet mítoszát végérvényesen lerombolta, de tetteinek egyik legfőbb mozgatórugója mégis eme tökéletes harmónia utáni vágy (az „elveszett paradicsom” újraalkotása) maradt. Tevékenységének vonzata a természetnek az ember önképére történő formálása, amely korszakonként változó formákban és funkciókban nyer teret. A tér újrafogalmazása során az ember antropogén hatásokkal szövi át az ember nélküli természet maradványait.

A tájépítészet fő célja korszakonként igazodik ehhez a felismeréshez. A tájépítészek válaszokat keresnek és adnak arra az újra és újra felmerülő kérdésre, hogy miképpen használhatja ki az ember a rendelkezésére álló teret oly módon, hogy annak potenciáljai a lehető legtöbb ökológiailag, ökonómiailag és társadalmilag elvárt funkciót beteljesítsék az adott kor civilizációjának technológiai és szellemi színvonalán. A tájépítészet örök dilemmája a terhelés és terhelhetőség, a fenntartás és fenntarthatóság közötti egyensúly megtalálása.

A tájépítészet fő feladata a tájat alkotó természeti és mesterséges elemek bizonyos szempontú átrendezése, új kompozícióba tömörítése, valamint az emberi alkotások „tájba illesztése”, amely legjobban akkor sikerül, ha ennek a műveletnek az eredményeként az alkotás (legyen az műalkotás vagy műtárgy, netán egy területfejlesztési folyamat) esztétikai, ökológiai, gazdasági és társadalmi értelemben is hozzásimul az adott táj előzetes adottságaihoz.

A tájépítészeti szakmát Magyarországon önálló szakirányként a volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem táj- és kertépítészeti szakán kezdték el oktatni. A ma már számtalan szakterületre bomló szakma a kerművészet és kerttervezés tudományából nőtte ki magát,amelynek hazai alapítója Rerrich Béla műépítész, a szegedi Dóm tér neves tervezője. Az önálló szakirány megalapítása dr. Ormos Imre professzor nevéhez fűződik. Karrá szervezését dr. Mőcsényi Mihály indította el. Ma egyetemi szintű oktatása az egyetemi integráció során a Budapesti Corvinus Egyetemen történik, a tájépítészeti karon. A Kar a kerttervezés és a kertművészet szakirányai mellett tájtervezési, tájrendezési, tájvédelmi, területfejlesztési, településtervezési szakirányokra bomlott szét, amelyet a közös szemlélet fog össze.

A tájépítészeti szakma az építészet nemzetközileg elismert válfaja. Magyarországon ennek megfelelően művelői a Magyar Építészkamara (mek.hu) külön tervezői kóddal megjelölt tagjai. Az okleveles táj- és kertépítész mérnökök (újabban az egyetemi képzés átalakítása során a megnevezés okleveles tájépítész mérnökök) igazolt szakmai gyakorlati idő elvégzése után jogosultak kertépítészeti tervek, tanulmánytervek, fejlesztési és rendezési tervek szakági terveinek és önálló tájépítészeti tervek elkészítésére, a K tervezői jogosultsági kód megszerzésére. További specifikus szakmai múlttal rendelkező tájépítészek TR tervezői jogosultsággal önálló kistérségek, megyék, régiók vagy országos rendezési tervek elkészítésének szakértőivé, illetőleg vezető tervezőivé is válhatnak. Ugyancsak specifikus szakmai múlttal a tájépítészek TT tervezői jogosultsággal városok vagy városrészek felelős tervezői vagy szakértői is lehetnek.

A tájépítészet hazai ismertsége és elismertsége nagyon kicsi, az építészet egy speciális szemléletmódú, nagyon fiatal csoportját alkotják. A nyugat-európai illetőleg észak-amerikai területeken az angolszász gyökerek miatt (Landscape Architect) jóval szélesebb körben ismert és keresett, megbecsült szakma."

Szakmai érdekképviseletek és szervezetek
Magyar Építészkamara Táj- és Kertépítészeti Tagozata [1]
Magyar Kertépítők és Tájrendezők Szövetsége [2]
Arstopia Alapítvány [3]
Tájépítész Gondolkodók Szellemi Műhelye [4]

A szakmához kapcsolható hasznos linkek
Tájépítészeti linkgyűjtemény [5]
Kerttörténeti Archívum [6]
LE:NOTRE – Landscape Education: New Opportunities for Teaching and Research in Europe [7]
Tájépítészet c. tudományos folyóirat [8] [9]
EFLA – European Foundation for Landscape Architect [10]
ELKE – Kertészeti, élelmiszeripari, kertművészeti és tájépítészeti könyvtáradatbázis [11]
4D – tájépítészeti és kertművészeti folyóirat [12]
Szép Kertek (táj- és kertépítészeti folyóirat) [13]

Nincsenek megjegyzések:

Rendszeres olvasók